A gróf Esterházy Ferenc aknáról készült kép kapcsán 7.

Legutóbb azt írtam, hogy vegyük elő ismét a képet, pedig valójában én is mindig a digitális változatát néztem, illetve vettem elő a számítógépemben. Felmerült azonban a kétely bennem, hogy a digitális kép nem tartalmaz minden információt, retusálva lett és netán fontos részek elvesztek. Ezért a múzeum raktárában megkerestem az eredeti képet és egy új, jobb digitális változatot csináltam, amit nem retusáltam. Az albumin papírra készült kép méretét is pontosítottam, 35x43 cm, egy korabeli kartonra van ragasztva, aminek a szélén és a hátulján felíratok vannak a valamikori tulajdonosától. A felvétel valószínű idejére 1898-1900 szerepel a múzeum leltárkönyvében. A fényképek egy sajátos tulajdonsága a befejezhetetlenség, azaz az újraolvasás a képelemzésben a kép újraértelmezését jelenti új felismerések vagy adatok fényében. A „teljesebb értelem” egyetlen jelentésfolyam mindig árnyaltabb és átfogóbb értelme, újraolvasás közben állandóan kibontakozó folyamatos értelem és új felfedezések. A megértés célja így nem az, amit egy kép mond, hanem amit az mond, aki benne kifejezi magát. A képet alaposan szemügyre véve be kell ismernem tévedtem, amikor az 1897-re datáltam a készítését. Az új szkennelésen pontosan látszik az aknabejárat felett egy villanylámpa. Ennek pedig csak 1898 júniusa után volt értelme, mivel ekkor indult az első erőmű és az elektromos áram használata. A képen látható személyek beazonosítása is eredményeket hozott, erről azonban egy másik bejegyzésben majd részletesen, amikor is csak a személyekkel foglalkozom.

De most annyit, hogy a képen lévő egyik személy csak 1898-ban kezdett a MÁK Rt-nél dolgozni, így az ő jelenléte is bizonyossá teszi a felvétel készítésének időpontját. Ez az esztendő az, amikor a tatabányai bányászat további sorsa eldől. A termelés fokozása érdekében további bányák nyitásának kérdését el kellett dönteni. Számtalan tanulmány készült a kor neves szakembereinek felkérésével a hogyan tovább kérdés eldöntésére. Rancziger és Hönsch, akikhez Tenschert Raimund főfelügyelő, az esztergomi bányászat vezetője is csatlakozott határozottan a lejtős akna mellet foglalt állást. Gretzmacher és Kaufmann főtanácsosok magatartása óvatos és ingadozó volt függőakna létesítése mellett érveltek, Jellinek viszont inkább lejtősaknát javasolt – tudjuk meg a kortárs Tiles János visszaemlékezéséből. Ranczinger a kérdések eldöntésére egy szűkebb szakbizottságot hívott össze. Az eldöntendő kérdések a következők voltak: 1. kérdés a II. akna helye és lejtős vagy függö akna létesüljön. A bizottság helyeselte Ranczinger tervét, hogy közel az I. számú aknához létesüljön és így a szállítókötélpályát is használ lehet a szén elszállítására. 2. kérdés a III. számú üzemnél lejtős vagy függőleges akna legyen berendezve szállításra. A bizottság itt is a lejtősaknai szállítás mellett foglalt állást egy nagyobb szelvényű függőleges akna létesítésével meghagyva a későbbi szállítás lehetőségét. 3. kérdés: További aknák helyének kijelölése a felsőgallai parasztok földjén. Erre csak további fúrások elvégzése után a terület alaposabb vizsgálatát követően lehet választ adni. 4. kérdés: Az új kolónia hol épüljön? A bizottság legalkalmasabbnak a meglévő kolónia szomszédságában, az alsógallai parasztbirtokon az államvasút és az uradalmi erdő közötti sávot találta. Ezzel a II. számú lejtősakna sorsa eldőlt és mélyítése 1898-ban megindult. A II. számú, vagyis a királdi Herz Zsigmond akna az I. számú lejtaknától keletre 82 méter távolságban került, 25 fokos dőléssel kiépítésre. A visszaemlékezésben nem esik szó a III. számú akna létesítéséről, viszont annak további mélyítésének haladéktalan folytatását megemlíti. Ebből arra lehet következtetni, hogy annak munkálatait korábban elkezdték az év során és egy máshol leírt vízbetörés miatt a munkálatok szüneteltek, illetve a víz megfogásával foglalatoskodtak. Az itt épített szivattyúkamrából látták el később jó minőségű ivóvízzel a bányatelepet. A III. számú gróf Teleki Géza akna az osztályozótól keletre 490 méter távolságban volt telepítve és 23 fokos dőléssel mélyítették. A II. és a III. számú akna belső szelvénye megegyezett, főtén 3,7 méter, talpon mérve 4,5 méter, melyből 1,2 méter járosztályul szolgált. A gróf Teleki Géza akna 280 méter hosszban és +59 méter tengerszinti magasságban 1898 novemberben érte el a széntelepet és még ebben a hónapban elővájási munkákból 5362 mázsa szenet termelt. A II. akna decemberben érte el a szénmezőt, és ekkor 235 méter hosszú volt.

Az 1898-as esztendő a bányatelep folyamatos fejlesztése mellett a munkásházak és egyéb épületek építésének éve. A már meglévő 35 épület mellé ez évben 50 munkáslakóház, (hatajtós) 1 igazgatói lakóház kocsiszínnel lóistállóval, 1 földszintes vendéglő, 5 hivatalnoki és altiszti lakóház és pedig 1 emeletes főmérnök és orvos részére, 2 hivatalnoki összesen 4 lakással, valamint 2 emeletes altisztek és felvigyázók részére összesen 8 lakással készül el. Épült továbbá 3 földszintes kettős altiszti lakóház, 1 emeletes élelemtár, az emeletén tiszti kaszinó vendégszobákkal. A vidéki nőtlen munkások részére létesül 2 munkáslaktanya 50-50 ággyal. Üzemi épületek közül ekkor épül az I. II. aknák közös kovács- és ácsműhelye, valamint szintén közös használatra lámpakamra. Az I. és a II. akna részére felolvasószoba, irodákkal is ebben az évben készül el egy rendelővel együtt.

Az év végén már 87 lakóház és összesen 133 téglából készült épület állt a bányatelepen.