Helytörténet

Tatabánya története

Tatabánya történetének egyik, ha nem a legemblematikusabb fényképe ez, az első gróf Esterházy Ferencről elnevezett lejtaknáról készült kép. Általában mondhatjuk a fényképekről sok információ leolvasható, de az sajnos nem, mikor készült és pontosan hol történt a felvétel. Manapság a digitális korban a GPS rögzíti a helyszín adatait és vele együtt a készítés idejét másodpercre pontosan. Ehhez a képhez azonban nincsenek ilyen adataink, így ezeket csak kikövetkeztethetjük más forrásokból, térképekről, történelmi elbeszélésekből.

Azt tudjuk, hogy 1895 évi sikeres kutató fúrások után nagyobb területen folytatott eredményes kutatást követően a vasútvonalhoz közel levő akkor Hosszúhajtás völgynek nevezett területen vasútvonaltól mintegy 600 méterre a XII. fúrólyuktól kb. 200 méterre keletre jelölték ki az akna helyét. Hosszas vita folyt a feltárás módjáról, hogy függő- vagy lejtaknával tárják fel a szénmezőt. A Magyar Általános Kőszénbánya Rt vezérigazgatója királdi Herz Zsigmond, a királdi Hurokvölgyben lévő (Borsod megye) bánya jó tapasztalatai mellet érvelve, lejtakna létesítését szorgalmazta, függősínpályás csilleszállítással. Akkor általános vélemény ezzel szemben a100 méter mélységű vagy az alatti szénmezők művelését függőakna létesítésével látták gazdaságosnak. Szerencsére a lejtős akna pártiak győztek és 1896 augusztusában elkezdték az akna mélyítését. Tiles János bányamérnök írásából tudjuk, a lejtősaknátHönsch Ede bányaigazgató 1896 augusztus 1-én a királdi hurokvölgyi lejtakna mintájára telepítette. „Egy lokomobil és nagy sietséggel összerótt két deszkabarak jelezte a tatabányai bányászat megnyitásának kezdetét.” A kihajtást Brodmann bányamérnök vezetése alatt a Sajószentpéterről áttelepített Scheidhauser Fülöp főaknásszal és több borsodi vájárral végezték A lejtősakna 126 méter ferdehossz kihajtása után az év végén pontosan december 23-án érték el 67 m mélységben a 7.66 m vastag eocén széntelepet. Az akna főtéjén mért belső szélessége 3,6 m, talpon 4,0 m, melyből járásra 1,0 m széles osztály volt elkülönítve, 28˚-os a dőlése és 2,5 m a belmagassága. Novemberben elkezdik a XII. számú fúrólyuk közvetlen szomszédságában egy 2x4 m szelvényű légakna mélyítését, ami 68 m mélységben összeköttetést talált a bánya légfolyosójával. Az év végéig az elővájási munkával 120 tonna szenet termeltek. A bánya kiépítése a következő1897-es évben nagy ütemben folytatódott, anyag és tömedék szállító vágatokat vájtak, elkészült a bányában a rakodó, és 593 m hosszú drótkötélpálya a szénosztályozóra. Iparvágány létesült Bánhida vasútállomástól a szénosztályozóig. A tervszerű, rendszeres széntermelés 1897 második felében indult meg. A kép valószínűleg ekkor, azaz 1897 júniusában, vagy júliusban készült. Nem téli a felvétel mert a képen látható személyek is inkább nyári öltözetben, némelyikük csak ingben van és a környező növényzet fák bokrok teljes levélzetben vannak. Az aknalejárat fel van díszítve, tehát valamilyen cél elérését ünnepelték.